Nos ott hagytam abba , hogy lett egy új otthonom.
Hamarosan rájöttem, hogy az a barna valami ajtó, amit én jövetelemkor megjelöltem és amit néha az orrom előtt becsuknak. Nos aznap este ismerkedtem a házzal a az udvarral és persze próbáltam kutyajól viselkedni . Az este hamar eltelt hiszen nagyon elfáradtam a sok rázkódásba és hamar becsuktam kutyaszemeimet. A többiekre gondoltam. Vajon minden kutyussal ez fog történni?
Reggel mikor felébredtem sok finomságot találtam, amit nagyon hamar meg is ettem, nem mintha annyira éhes lettem volna csak féltem, hogy valaki elveszi előlem. Kint az udvaron hideg volt és inkább bent maradtam. Egy darabig pihentem majd az új gazdi felemelt és egy nagy zöld valamibe tett, ahol esett az eső, csurom vizes lettem de nem zavart mert közben simogatott. Nemsokára tiszta fehér valami lett az egész kutyatestem, és már kezdtem unni a vizet. Ismét eső esett majd , biztos, hogy meg ne fázzak betekert egy kis ruhába. Valamiből meleg jött és nagy hangja volt ezért elfutottam, mert nem szeretem ha magas hullámok zavarják meg a kutyahallásomat. Még a végén megsüketülök.
Hamarosan szerencsére száraz lettem ismét, de valami furcsa íze lett a szőreimnek, kellemes volt így nem akartam az egész testemről lenyalogatni. Kíváncsian szemléltük egymást és próbáltunk valahogy közös nevezőre jönni a gazdival de nem ment valami kutyasimán. Eleinte nem értettem miért mondja nekem, hogy mocsok, pedig illatos voltam, de aztán később rájöttem, hogy engem hívnak így.
Minden nap tanultunk egymástól valami újat és elárulhatom, hogy ma is megtudom lepni a gazdikat valamivel, de tudjátok, ha mindent megmutatunk mit tudunk, akkor semmi nem marad és megunjuk egymást. Adtak nekem mindenféle sípolót de mint említettem nem szeretem a magas hangot ezért nem is foglalkoztam velük. Elvoltam, sok felderíthetetlen terület volt még. Az udvarom nem nagy és néha az a nagyot is lekorlátozzák, de mára már azt is megtanultam, hogy miért. Van egy szomszédbácsi is aki sok sok finomságot szokott nekem adni amiről a gazdik nem is tudnak, és ha hozzá jönnek idegenek akkor sajnos a kis udvarral kell beérnem mert én szeretem a nadrágokat meghúzogatni. Előfordult már, hogy a gazdit próbáltam visszahúzni de azért mindig kutyául megszidtak. Nos ahol azokra a sok morgódobozok közlekednek ott szoktam én macskák után futkosni. Na és persze néha a gazdit is megszoktam futtatni. Nem szeretem a macskákat nem tudom miért de szerencsére nálunk nincs egy sem. A tetőn szoktak néha napozni és én olyankor olyan ideges szoktam lenni, hogy még a gazdik is kijönnek és hazaküldik a macskákat. Persze azt is szokták mondani rám, hogy macska vagyok, pedig állítom, kutyavér folyik az ereimből, mert szeretek szép lenni és nagyon sokat mosakszom. Na arról nem is beszélve, hogy az új játékom egy kisegér amire nagyon vigyázok, hát ezért is mondják még jobban hogy macskakutya.
A legjobb játékomat akkor árultam el, amikor a gazdi ment el és kivett valamit amit a lábára húz én meg fogtam és elvittem. Kaptam is egyet, amibe raktak valamit és azt dobálják nekem én meg visszaviszem, igaz nem mindig adom oda mert amikor már fáradt vagyok ne futtassanak inkább rágcsálóm. Ők zokninak hívják, de nekem csak játék és szórakozás. Elárulom nektek azt is, hogy már van saját ágyam is. Minden este előveszik és ha én úgy gondolom, hogy kutyaálmos vagyok lefekszem és reggelig fel nem kelek. Azért azt is elárulhatom,hogy már nem szeretem amikor egyedül hagynak mert olyankor sírok és félek, hogy a gazdik vissza sem fognak jönni, de eddig szerencsére mindig visszajöttek. És ha lehet akkor soha nem hagynak egyedül. Minden gazdinak megvan a maga feladata velem. Tudom kivel mit lehet csinálni. És ilyenkor mikor kutyául beindulok néha hangosan beszélnek amit én nem értek de látom az arcukon,hogy ez nem jó. Talán be kellene iratkoznom valami kutyaiskolába, de már öreg vagyok, hogy tanuljak. Inkább megpróbálok jobban figyelni mi mit jelent és remélem a gazdik is tanulnak tőlem. Így élünk mi itt boldogan.
Miért kell egy kutya házba?
Nem azért, hogy kis helyen mozogjon mert a nyakára tesznek valamit, nem azért, hogy esőben, hidegben fázzon, nem azért mert egy csonttal jóllakik, nem azért hogy kutyául beszéljen ha nem ismer valakit.
Azért vagyunk, hogy szeressenek,hogy megdicsérjenek, hogy amit ránk bíznak azt kutyajól megcsináljuk, hogy ne szomorúnak hanem vidámnak lássuk a gazdikat, hogy vigyázzunk rájuk, hogy minden nap tudja, hogy bennünk kutyajól megbízhat. Hát én is talán valami ilyesmiért vagyok itt.És bízom benne, hogy a többi kutyatársamra is ilyen jó sors vár.
Sziasztok.
Mocsok
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
