Mocsok 2006 február....

Nem is tudom hol kezdjem el a történetem, de úgy érzem valahogy el kell kezdenem, hogy mindenki tudja azt hogy nekem is vannak érzéseim és nekem is van feladatom, és neked is vannak érzéseid és neked is van feladatod velem. Nem tudom hol születtem és mikor, de talán nem is olyan kutyafontos szerintem.

Arra emlékszem, hogy egy város szélén kis erdő közepében sok sok kutyussal találkoztam a PHILIP Természet- és Állatvédő Egyesületnél. Nem mindegyikkel kötöttem kutyabarátságot de azért voltak barátaim. Voltak állatvédő barátaim is de sajnos nagyon sokan voltunk és nem tudtak velem olyan sokat foglalkozni. Minden nap mikor a meleget sugárzó valami eljött és leereszkedett a fák levelei között hozzánk és a kutyaszemünknél is tovább láttunk, eljöttek, hoztak inni, enni, sétálni vittek, beszélgettünk. Nem értem én az állatvédők nyelvét ők meg nem értik az én kutyabeszédem, azért mégis megtanultunk kapcsolatot teremteni egymással, igaz nem szeretem ha megmondják mit csináljak, rendesen kutyául viselkedtem, szót fogadtam néha. Már nem emlékszem hányszor takart be az éj fekete leple de minden este próbáltam kutyaerőt venni magamon és kutyául bíztam abban,hogy egyszer ismét lesz egy kutyaházam udvarral, lesz aki a nevemen hív és én boldogan szaladok elé, lesz aki labdát dob és én visszaviszem neki, lesz akinek a lábához bújhatok, lesz akinek kutyapuszit adhatok, lesz aki finomat ad nekem, lesz aki figyel ha hozzá beszélek, lesz egy hely bárki udvarán ahol meglapulhatok, lesz egy kis ér a szívében ami értem dobog, lesz, lesz, lesz. Hát így csuktam minden este le kutyaszemeim. És lett egy nap, már nem tudom hány eltelt kutyaremény nap után amikor az én kutyaszívem is jobban dobogott. Hát most ezt mesélem el nektek.

2006 február 11.-én ismét szemügyre vettek minket. Sokan vagyunk és nagyon kicsi annak az esélye, hogy valakit haza is visznek. Minden nap csak abban kutyareménykedünk, hogy jön valaki és hazavisz. De kevesünknek adatik meg,pedig annyi ház van ezen a világon.(ugye neked is van házad?)Megnéztek megsimogattak és itt hagytak. Ennyi. Hideg volt és fáztam, jól esett volna ha meleg kis otthonba kerülök.

2006 február 18 hívnak, séta lesz ismét. Azért nem panaszkodom ,hiszen vannak még állatvédők akik nem hagynak el ,akik enni adnak, fésülgetnek, sétáltatnak és néha beszélnek hozzám valamit. Nappalok csak telnek ,néha meleg van néha hideg, de nem panaszkodom. Van időm gondolkodni, reménykedni:miért kerültem ide? miért vagyok itt? miért? miért?

Nem séta. Valami hangos dobozba tesznek, mozog és néha akkorát ugrok benne mint a macska mikor felugrik a fára előlem,jól megrázogatnak, talán azt hiszi,hogy álmos vagyok? Olyan jó érzés amikor ölbe vesznek a nyelvet nem ismerem de érzem nekem mond valamit. Bevisz egy házba talán új otthonom lesz? Igen szokatlan ismerkedés ez így egy hegyes valamit próbálnak belém szúrni. Hé ezt nem akarom! Hé ez fájt! Na ezt vajon miért kaptam? Kutyául fáj,de kutyadolog majd ez is elmúlik. Jobb ha innen megyünk mert nem vagyok szivacsból. Ismét a dobozba tesznek, még jó, hogy bírom ezt a sok megrázkódtatást. Na vége ennek a rázkódásnak, kezdem már unni. Most vajon mit akarnak belém bökni? Hé hol vagyok? Á kár nem értik a nyelvem! Ott van az aki simogatott nem régen!Talán most is megsimogat? Hú megmutatja a házát. Végre talajon vagyok ,gyorsan körbenézek mi ez a barna fa?Mindegy megjelölöm, hogy itt jártam. Ú kaja hmm. Nem is olyan rossz,de ott is van valami hely.

Vajon most miről beszélnek? Azért fülelek de nem értek egy kutya szót sem. Na már megint valamit tesznek a nyakamra de legalább nem szúr és valami hosszabítót is raknak rá. És olyan jó érzés amikor simogatnak. Na tessék rövidre lettem fogva. Talán itt fognak?
Hmm... megyünk is innen-ennyi volt. Hé! Miért nem fogsz meg? -Talán mégis maradok?

Igen.

Utána ugattam: Biztos, hogy itt akarsz hagyni? Jó lesz itt nekem? Ugye meglátogatsz?
Hiába beszélek kutyaszót se ért belőle. Integet.

-Köszönök szépen mindent és várlak!!

Hát valahogy így kezdtem az új életem, így lett nekem új kutyanevem és soha nem fogom elfelejteni azokat akik enni adtak, simogattak, vigyáztak rám addig a napig amíg az álmomból valóság nem lett.

Nevem Mocsok és én vagyok a gazdik szeme fénye. Most álmos vagyok de holnap folytatom honlapom. Jó ét mindenkinek. Kutyaálmos lettem.

U.I. Ha jól kialudtam magam megírom, hogy milyen hűséges és szeretettre éhes kutyus vagyok. Mert tudom honnan jöttem és szeretném ha minden kutyus gazdira lelne, szeretném ha minket is jobban megértenének.